Új életet kezdtünk egy új helyen. Elköltöztünk, szép lassan rendezkedünk, és hihetetlenül feje tetejére állta az életünk. Annyi minden történik, hogy egy blogon, írásban ez már nem is követhető. Most leírom visszamenőleg tőmondatokban mi is történt, és mik a terveim. Csakhogy meg legyen, és öt-tíz év múlva visszanézve is tudjam, hogy milyen fantasztikus napokat éltünk ez idő tájt.
Anyukám népet számlált, és e közben jutott hozzá egy fél információhoz, hogy kiadó egy ház. Nem telt el két hét, és ez a ház már gyerekzsivajtól volt hangos. Jöttek a dobozok, élettel telt meg a csöndes kis udvar. Egy régi parasztház, és egy mögötte épített újabb ház, ami még így is kb velem egy idős. De az egész hely pont olyan, amilyet álmodtam magunknak évek óta. Most az újabb házba költöztünk be. Nappali, szoba, konyha, fürdő, déli tájolás, mi kellhet még. Türelem egymás felé, sok pénz és fantázia. A nadrág szillyat meg kell húzni, de annyi baj legyen, ehhez már hozzá vagyunk szokva. Legfeljebb még karcsúbbnak tűnök majd, úgyis rám fér:).
A régi parasztházzal hosszú és középtávú terveket dédelgetek. Abban is két cserépkályha, két nagy szoba, konyha található. Tökéletes közösségi terek kialakítására. Egy a gyerekeknek, egy a felnőtteknek, és egy a konyhai előkészületeknek, amik nélkül én el sem tudom képzelni az életemet. Ezeken a helyeken kicsit több munka vár ránk, de egye fen, az álmokért jó dolgozni, kész kikapcsolódás.
Most még sok munka vár ránk a saját lakóterünkbe is. Épp tegnap szántam rá magam, hogy kimossam a saját ruhás szekrényünket. Ami hatalmas élmény, egy üveg ajtós vaskályha fűti be a szobánkat. Ez már a lelkemet is annyira melegíti, hogy sok egyéb adódó viszontagságot, el tudok mellette viselni. Remélem hamarosan lesz függöny, még egy két ülő alkalmatosság, vagy inkább négy… babzsákfotel formájában. A mi szobánkban egy remek ágyat néztem ki, bár ahogy látom ilyesmire csak nyaranta lesz szükség, mert a legszebb éjszakák és álmok a nappaliban várnak ránk, a kandalló előtt összebújva. A konyhát egy külön sparhert(ezt a szót még sose írtam le…) fűti. Ezen fő reggel a tea, kávé, sül a pirítós. Fiúk esténkén hatalmas pancsolással koronázzák meg a napjukat. Remekül érzik magukat. Olivér nehezebben veszi az akadályt, neki fura, hogy nincs mindig ott a mama meg a többiek. Igyekszünk egyensúlyban tartani igényei kielégítését és a szoktatás folyamatát,de nem féltem. Amikor éppen elfelejti, hogy hisztiznie kell folyamatosan, pontosan látszik, hogy minden rendben van vele. Tivadar meg az a fajta, aki mindig annak örül, ami éppen van. Nem panaszkodhatom róluk egyetlen mondatnyit sem. Gergőm kicserélődött, és marad energiája ezer új dologra, mit nem is gondoltam volna. Nem tűnt fel, hogy ennyi energiáját emészti fel az régi helyzet. Újra tervezgetünk együtt, álmodozunk és van figyelmünk egymásra, amit nem is tudtam hogy ennyire hanyagoltunk.
Feladat, munka, álmok, boldogság… ezzel foglalhatnám össze új életünk jelen szakaszát.
