személyre szabott életirodalom
6perces

Rémálom a rajzórán

Van egy visszatérő rém álmom. Új osztály közepén ülök. A neveket még nem tudom, csak az osztályban betöltött szerepeket. Rajz óra van, és egészen véletlenül épp most készítik a színkört. Azt a munkát, amihez nem kell tehetség, nem kell ötlet, csak fogj meg 3 színt, és fesd ide, fesd oda, kavard össze, másold le. Tempera, víz, ecset, és a rettegés. .Az ismer történet, amit valahogy már milliószor átéltél. Nem csak mert visszatérő a rémálom, hanem azért is, mert ez álmon belül is egy ciklikusan állandóan kísértő elem.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy pontosan meg tudod jósolni, hogy kinek milyen alkotása készül el, mennyi idő alatt.

Ismered a két copfos kislányt, akinek még az ecset törlője is patyolat tiszta. Ő lesz az, aki nem készül el óra végére, de ami a papírján van, az makulátlan. Ha lekészül, ezt lehetne a könyvbe ragasztani, de valójában sosem fog elkészülni.

Ismered a leghangosabb fiút, akinek a papírj hamarosan néhány pacával a fedélzetén repülőként repül majd a fejed fölött, és jobb esetben nem pont a te új sárga pólodon landol.

És itt van a legtrendibb csaj is. Ő két pletyka irányított kiszivárogtatása között valamit mázol a papírjára. Valami hasonlót, ami már értékelhető, de nulla időbe kerül. Pont annyi időbe, amennyit az alatt fordít rá, amíg ránéz a tanár. Az ővéről senki, egyetlen percig nem gondolja, hogy tankönyvbe illene, de mégis mindenki imádja, és szíved mélyén neked is tetszik, mert egyedi, bátor, és stílusa van.

Melletted ül, az osztály árvája. Na nem árva igazából, de magányos, és nincs támasza. A körme tövig le van rágva, és aggódsz érte. Ő próbálkozik, megteszi amit tud azzal a fura színű festékkel, ami a bátyja technika zsákjából neki megmaradt. Nem adhatsz neki, a tanár rád szólt mikor próbáltad. Biztos, hogy az ő kezét löki majd meg az eleven gyerkőc, akinek ki kell dobnia a repülőgépét lebukás után. A rajza sugározza majd ugyanazt a nyomort, amit a táskája, a haja, és az egész lénye.

Aztán vannak A Csajok. 3-an. A pletyka sugár első szintjén állnak. Így a rajzuk valahol a mintadarab, és a legtrendibb csaj átlaga lesz. Kié mutatósabb, kié reménytelenebb, de neked valahogy nem is számítanak.

A másik oldalon a szorgos fiúk. Az ügyes kezű szépen halad, a két balkes-nagyoneszes esetlenül küzd, lehet hogy még színvak is, ahogy így a papírját elnézem. Végül mindenhova ken valamit, de egészen új színvilágot teremtett a művén.

A rémálom végre engedi, hogy a saját papírodra nézz. Már a szerkesztést elrontottad, és a radír elmaszatolta a vonalakat. Legszivesebben széttépnéd, és újrakezdenéd, majd újra, és újra és újra. A festékek még pontosan kerülnek eléd a palettaként szolgáló papír lapra, A táblázat követhetetlen, a színek összegabalyodnak a fejedben, és az eredmény egy millió hibával tarkított kb felismerhető színkör, amin nincs egy ív, egy egyenes, vagy épp egy színhatár. Vagy ha van, ott, ahol nem kéne. Mert te tudod, hogy a JÓ az, ha pont olyan mint a könyvben, NÉPszerű akkor, ha olyan mint a Trendi Csajé. Jövőben sikeres, olyan, mint a legjobb fiúé. És szíved mélyén megállapítod, hogy a tied még mindig “JOBB” mint a melletted ülő elveszett léleké, de ahhoz aztán végképp nem hasonlítahatod magad. Már a gondolat foszlány is szégyenteli.

Négyest kapsz. A legrosszabb jegy. Nem elég JÓ az ötöshöz, és nem elég bátor a hármashoz. Otthon már kikapsz érte, meg azért is, hogy nem hoztad haza a rajzot, hogy kijavítsd. Pedig ez nem rajtad múlt. A szülői feltételezések szerint, ha akartad volna meg tudtad volna oldani, de ezt már jói deje elengeded a füled mellett.

Évek teltek el. Egy családi ebéden épp kifejted, hogy SOHA nem fogsz ilyet többet csinálni. Tényleg rémálom volt minden (ilyen) rajzóra. És már ismered magad annyira, hogy a legjobb dolgok akkor történnek veled, amikor az ilyen rég megfogadott SOHA korlátaidat lebontod. De majd, ha jön valami motiváció, mert már nincsenek KELL óráid.

A minap pedig a kedvenc festős oldaladon megjelenik egy videó, és benned a vágy, hogy újra megpróbáld. Magadnak, környezet, elvárások, és mások ítéletei nélkül. Itt egy szeretett vízfestéked, repesve várod AZ IGAZIT, amivel ezt mindenképp meg akarod majd csinálni, hogy megismerd a rejtett színeit is. Akkor viszont már nem akarsz hibázni. Jöhet hát egy teszt, hogy milyen élmény felnőtt fejjel, örömből színkört festeni. Lehet, hogy tovább lépünk a sárga-kék-piros alapszíneken? Nem csak a festéknek, hanem saját személyiségemnek is?

2017. 03. 09. -

1 Comment

  1. Réka

    Érdekes, én sem szerettem színkört festeni, még a rajztanfolyamon sem, pedig ott nem osztályozták, és a népszerűség sem volt szempont. Viszont sosem tudtam nagyobb felületet egységes színűre festeni, és utáltam, hogy foltos…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.