személyre szabott életirodalom
AlkottHon

5 felháborító tény az angol WC-ről

Meglepő lehet a témaválasztásom, de fontosnak tartom, hogy felsoroljam ezeket a szempontokat, ha másért nem azért, hogy a figyelmünk a cikk olvasása alatt a erre a témára terelődjön.

  1. felháborító tény:
    Minden wc lehúzás alkalmával annyi ivóvíz minőségű víz folyik le a lefolyón, ami egy felnőtt ember napi vízfogyasztása. Pazarlás. Nálunk alomszék van, így a gyerekeim még hozzászokva sincsenek ehhez a mozdulathoz, ami sok kellemetlenséget okoz ha vendégségbe megyünk. Nyilván nem mindenhol cél vagy lehetőség az alomszék, de ettől még sok sok apró változtatással csökkenthetjük a feleslegesen elhasznált víz mennyiségét.
    Megoldás: Fogjunk fel vizet lavórban, vödörben, fürdésből, kézmosásból, bárhonnan. Tegyünk bele egy füles bögrét, és legalább a pisilést öblítsük le azzal. Máris mérhető mennyiséget takarítunk meg.
  2. felháborító tény:
    A belőlünk távozó szerves anyagot szeparáljuk a természettől, aminek a természetes körforgásában szerepe lenne. Apróságnak tűnhet, de csak az első pillanatban. A Föld élvezőiként ilyen formán kivonni magunkat a körforgásból nem csak a bolygónak probléma, hanem magunknak, embereknek is.  A belőlünk távozó anyagok információt hordoznak rólunk. Nem véletlenül használják az orvosi vizsgálatok során is diagnosztikában ezeket az anyagokat. Az igaz, hogy a természet nem állít ki több ív nyomtatott papírt arról, hogy milyen az aktuális állapotunk, de a növényvilág reagál az anyagokra, és csodával határos módon megjelennek a szervezetünk egyensúlyi állapotát támogató növények a területen. Persze ma már ezekről sem tudunk sokat, de én tapasztalhattam ezt az ajándékot az elmúlt 5 évben több alkalommal.
    Megoldási javaslat: Ha nem szeretnénk az udvarra járni pisilni, ami érthető, akkor talán megtehetjük azt, hogy elkezdünk ismerkedni a gyógynövényekkel. Ha van kert azokkal, amik ott nőnek, ha nincs, akkor olyanokkal, amik a jelen életünk szempontjából érdekesek lehetnek.
  3. felháborító tény:
    A csatornába érve elképesztő trutyi generálódik az emberi ürülék, mosogatólé, mosólé, vegyszerek elegyéből. Ez már méreg a környezetnek, és ez megy vissza a rendszerbe, “megtisztítás” után pedig vissza a csövekbe. Nem ismerem ezt a rendszert, és most a posztot írva érzek emiatt némi bűntudatot, de akármi is történik ott a vízzel, a ráfordított energia megspórolható, csökkenthető lenne.
    Megoldási javaslat: használjunk olyan tisztítószereket, amik már azonnal semlegessé válnak/lebomlanak, ahogy elvégezték a dolgukat, ezzel megkíméljük a környezetet és megkíméljük a pénztárcánkat is.
  4. felháborító tény:
    A WC illatosítók. Minden típusú mesterséges illat felháborodást kelt bennem. Egy megnyilvánulása annak, hogy az ember önmaga valóját nem képes elfogadni. És egy szóval nem mondom, hogy sz*r szagban kellene élnünk, vagy lefolyó szagban, mert tudom, hogy a legtöbb helyen ez ellen megy a védekezés. Azt sem mondom, hogy ne foglalkozzunk a kórokozókkal amiket ezek kordában tartanak. DE ezzel még tovább terheljük a környezetet, feleslegesen. A kórokozó elleni védelem bennünk van. Kialakul minden egészséges szervezetben, ha találkozhat velük. Ráadásul a wc belső terével ritkán találkozunk közvetlenül, és szerencsére a wc kagyló kellően ritkán tüsszent a ahhoz, ne kelljen félni attól, hogy ránk kerül a baci belőle. Banálisnak hangzik, de mégis igaznak érzem. Olyan kórokozók ellen védekezünk, amik ha vannak, is, nem jelentenek valódi veszélyt. A valódi veszély a műanyag kütyük szaporodásában, a megvásárolt majd kiürült tubusok soha le nem bomlásában van. Na meg abban, hogy mi már sokkal inkább félő lények vagyunk, mint élő lények.
    Megoldási javaslat: Ecet, teafa olaj, víz egy spricnis flakonba, és máris nincs baktérium veszély. Az illatosításra nehezen van ötletem, mert bennem nincs igény az erős illatokra, de ez megszokás kérdése is. Az illóolajok talán itt is segíthetnek.
  5. felháborító tény:
    Az illatosított WC papír. Ez már nálam a hab a tortán. Vagy hogy stílusos legyek, adunk a szarnak egy pofont. Egyetlen kérdésem van: Miért hagyjuk, hogy ennyire felesleges, káros szolgáltatásokért extra pénzeket gomboljanak le rólunk??? Tényleg bármelyikünknek eszébe jutott valaha, hogy milyen jó is lenne, ha a WC papír illatos lenne? Tényleg valódi “jobb élet” az, amit ez ad nekünk? Még nem tudtam eldönteni, hogy ez rosszabb, vagy az  illatos zsepi, amibe belefulladok orrfújás előtt, őszintén dühös tudok lenni attól, hogy a világban ma, erre energiát fordítunk szimplán azért, mert mert van aki megveszi, és erre iparágat lehet máris építeni.
    Megoldási javaslat: Megint az illat terepen vagyunk, ami nekem már az előző pontban is nehézséget okozott. El sem tudom képzelni azt a helyzetet, ahol hiányérzetet okoz egy illat nélküli WC papír. De ha mégis, akkor a gurigába csöppentsünk pár csepp levendula olajat, és illat is lesz, és vegyszermentesség is.

A posztomat zárva fontosnak tartom, hogy elmondjam. Tudom, hogy a sodró mindennapok mellett a legkisebb változtatás is embert próbáló fegyelmet tud igényelni. Ráadásul érthető ha azt mondjuk, hogy a legkisebb gondunk is nagyobb ennél. Ha nem akarsz, ne változtass. Köszönöm, hogy elolvastad a posztot, és elkezdenéd a változtatást, bárhol, de nem találod a fogást a problémán, fordulj hozzám bizalommal.

 

Kiemelt kép származási helye http: //caesarom.com/?modul=oldal&tartalom=85037

2017. 08. 09. -

1 Comment

  1. Réka

    Bár a wc tüsszenteni valóban nem szokott, de lehúzáskor a magasba lövell egy csomó baktériumot. (Ezért érdemes lehajtani a fedelet, akkor nem mennek olyan magasra.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.