személyre szabott életirodalom
CsaláDili

Amikor az élet párhuzamosai a jelenben találkoznak

Hisztek a csodákban? Mivel én minden nap átélek párat, főleg az elmúlt hónapokban, így nekem nincsenek kétségeim. A héten például éppen beérhetett a csodafa, mert csak úgy szórja ránk az ég a jót.

Nehéz lenne felsorolni hány párhuzamos síkon fut az életünk az elmúlt hónapokban, és talán nem is fontos. Kiemlném azokat, amik most épp csordultig töltik hálával a szívem. Ma töltöm a terhesség 35. hetét, és nyűzott vagyok, és pánikból pánikba esem, hogy semmi, de semmi nincs még kész a babácska fogadására.

Múl hét végén nagy elhatározásra jutottam. Segítséget kérek. Méghozzá profi segítséget. Ennek keretében hívtam el magamhoz nagytakarítani Szandrát, a Kívül ¸Belül Boldogság oldal vezetőjét. Nagy lépés volt ez tőlem, de még nagyobb haladást adott az életünkbe.

Hónapok óta nyúzom Gergőt, hogy szedje elő a fémházból azokat a zsákokat, amikben a mosható pelusok pihennek, hogy átnézzük kell-e valamit venni hozzá. Egyszer bement, nem találta. Egyszer én is bementem, nem találtam. Nem akarjátok tudni mi van ott. Balaton óta újabb fémház által rejtett kincsre vágyom, méghozzás a goffry sütőkre. Gluténmentes goffrit akarok csinálni. Ennek fényében, Gergő bement goffrisütőt keresni, és kijött két zsák pelussal. Fene se érti hogy van ez, de egy nappal az előtt, hogy Szandra megérkezett volna.

Hétfőt beszéltünk meg, és nagyon izgatottan vártam. Sok sok szolgáltatásban csalódtam már az elmúlt években, és sokszor éreztem azt utána, hogy ezt igazán nem kellett volna beszívnom, és rákölteni akár egyetlen forintot is. Ezek azok az élményeim, amik miatt most olyan garasoskodó vagyok, hogy a magam életét teszem vele tönkre sok esetben. Míg Szandrát vártam, mint megmentőmet, egyre jobban tudatosodott bennem, hogy nem megmentőt kellene várjak, hanem azt a személyt, aki által megmenthetem magamat. Aki lehetőséget és fúkuszt ad arra, hogy elérjem azt a változást, amit várok ettől az alkalomtól. Megvetük a kukás zsákokat, és fekészítettem a lelkemet, hogy mindent kidobok, amin egyetlen másodpercig is merengek, hogy kell-e. A másik döntö elv, amit kitűztem, ha ez első mégsem működne, hogy felteszem a hatalmas kérdést: Ma adnék-e érte pénzt?

Ejött a nagy nap. Hanka Bicskén maradt, merta anyum épp most tud rászánni egy hetet a lányos unokázásra. Fiúkat elkísértem szép lassan a Szilvásgombóc Táborba, hazaballagtam, és már jött is Szandra. A kávémat már úgy ittam meg, hogy belekezdtünk a nagy munkába. És Ő tudta hogy álljon neki. Gergővel odébbtolták az asztalt, és már fogta is a cuccokat, és megkezdődött a döntések hada. Zsákok felcimkézve, legalábbis névleg, és egyre fogyó cuccok. Néha új kupacok, néha egy kisebb halom az ölemben, amiket ott válogattam, amíg Ő haladt máshol. Néha nem is láttuk egymást a rengeteg felhalmozott cucctól. Gyors ebédszünet, folytatás, majd jött a fél négy, és én el nem tudtam képzelni, hogyan nem egy romhamaz marad itt nekem négykor, amitől leginkább rettegtem. De nem az maradt. Nem tudom mi történt, és hogyan, de pikk-pakk tiszta volt a konyha, üres a polc, és rá sem ismertem saját otthonomra. Még mindig nem igazán sikerül. Van egy adag ToDo elnevezésű kupac a kinti asztalon, de az is fogyogat, méghozzá az is egészen hihetetlen módon.

Van például egy szódagépün, jó pár éve. A környéken azonban sehol nem lehetett hozzá patront kapni, így Bicskéről hordjuk a szikvizet, a fent említett masina pedig porosodott eddig a pult alatt, de most persze előkerült. Bekerült a ToDo kupacba. Hétfőn épp a pihenő Facebookozásomat műveltem, amikor a helyi csoportban kiírták, hogy megérkeztek, a szódagépek, és minden kiegészítőjük. Pont aznap. Ez ám a véletlen! Mondhatnák sokan, de ez nálam a csoda megnevezést kapja már. Mert a csoda számomra az, amikor valamit kapok, amiért nem tettem semmit, és pontosan látom, hogy mi is az, amit nekem ebbe a kis csomagba bele kell tennem ahhoz, hogy ez a “véletlen” épp így lakuljon. Emellett az udvaron szárad az első adag pelenka, és a jelek szerint egyetlen darabot sem kell venni, főleg nem addig, amíg Kismanónk elő nem bújik, és ki nem derül milyen alkattal áldotta meg a Teremtő. A két fiúra tökéletesek voltak ezek, Hankára nem, bár ott sok sok más kis galba akadályozta a mosható pelusozást.

Aznap délután még befutott egy másik projektem hiányzó láncszeme, és még egy csudajó infó is mellé. Mindent összevetve ma délután már szódával ittam a mentás limonádémat, saját készítésű hidralátummal permeteztem frissítőül az arcomat, és egy mesésen üres térben tervezhetem a köveztező lépéseket az otthonunkban. Azóta újabb zsák szemetet vittem ki, és egy szekrényt, amit kiürítettem. Most pedig, hogy végére érek ennek az írásnak, rendet teszek a könyvespolcon, ami valahogy egybeolvadt a társas játékokkal.

2018. 10. 03. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.