személyre szabott életirodalom
6perces

Diszlexia

A minap került fel az internetre a táncoló betűs poszt. Köszönet az alkotónak. Megláttam, megnyitottam, elolvastam, és először nem értettem mi az extra. Aztán nem csak olvasásnyi időre nézve a szavakat, persze rájöttem, de nekem ez nem új. Így élek. Amikor vizsgálatra mentünk kislányként, ezt a megállapítást kaptam:

Vannak kezirat1tünetegyezések, de egy diszlexiás nem ír ilyen szépen. Egyszerűen csak figyelmetlen a gyerek.

Én meg arra gondoltam, hogy kár volt így figyelni, a szép betűkre, még deviáns sem tudok lenni rendesen, csak figyelmetlen.

Tudnák mi van, ha nem figyelek.

És nem az a baj, hogy nem lettem megbélyegezve. Az a baj, hogy azok a hibák, amik miatt elvittek a vizsgálatra nincsenek többé feltételesen sem legalizálva a diszlexia miatt. Ergo nincs okom elkövetni őket. Ha tehát mégis, akkor majd jön a számonkérés, lecseszés, a nem akarásnak nyögés a vége, stb…
Mert nyilván direkt nem figyelek a matekdogánál, és írok 54 helyett 45-öt. Tuti direkt nem teszek ékezetet az ő betűre, és amúgy a cipő szó leírása nekem jobban tetszik cipo, vagy cipö formájában, nem tudom, hogy a szó végén az o-ö mindig hosszú. Mert olyan jól mutat a ritmusos piros a füzetemben. Na és a g helyett azért van d, hogy leírhassam az egész tollbamondást házifeladatnak még 3-szor.
Épp elég baj, hogy akartam, és nem ment, nem kell tovább terhelni. Na de már mindegy. Bár így utólag, ami még fontos, hogy üzenem minden szakembernek, hogy az a diák, aki szabotálni akarja az elvárásoknak való megfelelést, nem hibákat vét a dolgozatban, hanem dolgozat helyett üres papírt ad be, be se megy a dogára, esetleg szitokszavakkal tűzi tele a papírt, és egyéb dolgozatnak nem tűnő produktum kerül ki a keze közül, nem pedig hibás dolgozat.
kerzirat2A csillagos ötös pedig valami olyan szimbólum ami, tökéletesen porba tiporta az esetleges sikereimet is. Mert hibátlan dolgozatot én nem tudtam írni. 5-öst igen, de az otthon elhangzó kérdés, hogy “Miért nem csillagos ötöst? Mi volt a hiba? Akkor azt nézd át még egyszer, hogy ne rontsd el többször..” pokollá tette dolgozatok kikapásának napját.
Kedves mindenki, aki gyerekekkel foglalkozik. Fontos különbséget tenni a lázadó, és a korlátaival küszködő gyerek között. Anyaként az a tapasztalatom, hogy nem is olyan nehéz. Ezt a munkát megspórolni olyan romboló hatású, ami egy életen át elkíséri az akkor még gyermek testben élő embert. A világ, ahol pedig a hibáimat titkolni kell, és erre úgy megtanítanak, hogy vizsgálatkor is leplezni tudom, még az önismereti utazásba is erősen belerondít.
Egy megfelelési kényszerrel megspékelt deviáns vagyok. Ennek köszönhetem, hogy a táncoló betűket leküzdve úgy használom a magyar nyelvet, ahogy, olyan az írásképem, amilyen, és túl tudok mutatni azon, amit kinéztek belőlem. Szeretem ahogy gondolkodok, ahogy leírom, és az írásképemre is büszke vagyok. Számomra ez most egy bizonyíték. Mert nem akarásnak nyögés (valaki amúgy érti ezt a mondást?), vágynak eredmény a vége.
Mi lesz az idegen nyelvekkel, amik azóta is mumusok? Az angol szavakban lévő betűk tánca nehezebb ügy, meg a franciáé. DE, ha egy nyelvet meg tudtam tanulni, a többi is menni fog. Szeretettel, kíváncsisággal, Szildasággal. Mert egy diagnózis nem kifogás, hanem tisztánlátással kapott tehetetlenség feloldás.

2016. 11. 21. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.