személyre szabott életirodalom
Egyéb

Életem lapjai

Avagy a pszichológiai kísérlet folytatódik, csak már személyre szabva.

A Nyírd ki ezt a naplót folyamat során, arra eszméltem, hogy a tárgyak valójában kinyíródnak akár használom őket, akár nem. Évek óta féltve őrzött kincseimen úgy is nyomott hagyott az idő vas foga, hogy mindent elkövettem azért, hogy biztonságban, védelemben tegyem el őket arra az időpontra, amikor megszólítanak. Arra is rájöttem, hogy a tárgyak ritkábban szólítanak meg, mint ahogy azt túlspiritualizált gondolataim súgták. Ha egy füzet bekerül egy fiókba, tuti hogy egyetlen sort sem fogok bele írni. Viszont ha berakok még egy tárgyat, vagy kifolyik egy patronos toll, akkor akár használhatatlanná is válhat a féltve őrzött drágaság. De semmiképp sem marad abban a csodás állapotában, amiben én beleszerettem, és megvásároltam egy olyan pillanatomban, amikor nyilván szükségem lett volna valamire, csak épp egy füzetre nem, mert akkor nem a fiók mélyén landol.

naplo

Kislányként rendszeresen megesett velem, hogy a húsvéti csokik mellé nem fért be az erre szánt helyre, amit a Mikulás hozott nekem. Hogy miért nem ettem meg őket? Mert féltem, hogy ha ma megeszem, akkor holnap szomorú leszek, hogy mára nem marad. A megromlott édességek között rendszeres jelenség volt, a végtelenségig felezgetett csokoládé darab. A soha el nem fogyás reménye segített abban, hogy valamennyit mégis megettem. Felnőtt szemmel szemlélve, ez lehet hogy már orvosi eset lett volna. A megoldás végül az lett, hogy amikor anyukám megtalálta a több évnyi penészes csoki adagot, azt mondta, a kamrában kell tartanom amit hoznak ezek a kedves várva várt varázsos ünnepi vendégek. Haragudtam rá, de végül is igaza volt. Igazi kis gyűjtögető hörcsög voltam.

festmenyMost is az vagyok. Csak tollakat és füzeteket gyűjtök. Talán épp egy hete vettem egy-egy újabb darabot a készletembe, és még ki sem léptem a boltból, amikor bevallottam magamnak, hogy ezekre semmi szükségem. De olyan szépek, és a toll igazán jó vásár volt, hogy végül boldogan hazamentem velük. Azóta is töröm a fejem, hogy mit is adnak ezek a tárgyak. Szépek. Pont.

 

 

kek-fuzetes

Beláttam, hogy akkor is veszek új füzetet néha, ha nincs rá szükségem. Ez a jelen. Lehet, hogy majd változik, de most ez van. Mi is lehetne mégis előrelépés a füzetek folyamatos halmozására? Hát, ha elkezdem használni a meglévőket. Ezt tettem. Hátramentem az építkezés miatt kipaterolt dolgok raktárába, és egy doboz tetejéről lekaptam egy füzetet, ami viseletes volta annak dacára, hogy tollat még életében nem látott. Karácsonyra kaptam, és amikor megláttam meghatódtam, hogy akitől kaptam, tud rólam annyit, hogy szeretem a füzeteket. 4  társával együtt pihent a fa alatt, amiből egyet már tuti legalább félig írtam. Most pedig ebbe a zöld, pár átnedvesedést átélt füzetbe elkezdtem megalkotni magamnak a saját kinyírandó naplómat. Külföldiek bullet journal néven emlegetik, amire megfelelő magyar fordítást még nem találtam, de lehet hogy majd az is szembejön kutatásaim során. A szeptemberi szokásos új életemet ebben kezdtem el vezetni. Az eleje nem szép, belül nem tökéletes, de én mégis szeretem, és élvezem minden pillanatát ennek a furcsa kalandnak. Önismeret. Egy naptárvezetés? IGEN. Bár nekem talán minden az, mert ennek a témának megszállottja vagyok, de ez számomra most egy különlegesen hatékony tükör. Egy olyan tükör, ami lassacskán már olyan képet is mutat, amivel elégedett vagyok, ami tetszik, és ami fejlődést mutat. Nem abban, hogy jobb és jobb legyek napról napra, hanem abban, hogy jobban és jobban legyek. És ez egy olyan élmény, ami sokkal több örömet okoz, mint az eddigi szemléletem. Lehet, hogy úgy vagyok jó ahogy vagyok? Még a végén ezt a konklúziót is meghozom füzetes kalandjaim során? Megeshet.

Hatalmas lelkesedésemben videó sorozatba fogtam a témával kapcsolatban, aminek már a második részét is leforgattam. Míg megvágom, és közzé teszem azt, addig is nézzétek szeretettel az első, bevezető részt.

2016. 09. 11. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.