személyre szabott életirodalom
Egyéb

Emberkísérletbe kezdtem!

Kísérleti alany: ÉN

Kísérleti eszköz: Nyírd ki ezt a naplót!

 


Nem emlékszem hol találkoztam vele először, de az nem magyar nyelvű volt. A könyv végóráit élte, és borzalmas állapotban tették ki valami újabb borzalomnak a viedóban. Bennem meg őszinte felháborodás generálódott, hogy miért adjak ki pénzt valamiért, amit tönkreteszek? Miért legyen célom, valamit tönkretenni?

 

Jelen pillanatban adott válaszok:

Nekem a könyv a szabadság élményét adja

hogy,

ne csak gyöngy betűkkel és fontos dolgokat lehessen bele írni

ne újkori állapotát tökéletesen megőrizve lehessen csak az életem része

ne legyen kényszer érzetem, hogy mindig ugyan azzal a tollal írjak bele

ne akarja szigorú rendszer alapján dolgozni benne

ne ruházzam fel az ÖRÖKKÉ felelősségével

“Megengedem, hogy pontos példája legyen annak, ami én vagyok. Öszintén, álarcok nélkül.“

 

zorro

Természetesen, ehhez:

nem feltétlenül kell ezt a könyvet megvenni.

Nem kell mindenképpen Kinyírni.

Nem kell minden feladatot kötelező érvényűen teljesíteni.

 

Magamnak sosem vettem volna meg. De, Gergőtől megkaptam szülinapomra. Hogy ez miért alakult így, az egy külön történet, de fantasztikusan szerepelt mint szülinapi meglepetés.

 

A kinyírás szó is azok közé az elemei közé tartozik ennek a könyvnek, ami felbosszant. Csúnya, szélsőséges szó. De minél inkább próbálom megtalálni ennek a dühnek a gyökerét, annál meglepőbb gondolatok kerülnek felszínre önmagamból. Az első lépcsőfok talán az lehetett, hogy ezt mondja a belső hangom:

-Persze hogy dühös vagy ettől a szótól. Egyszerűen bunkó, és nem könyv elejére való.

Amikor ilyen sarkos ítéletek születnek meg a fejemben, tudom, hogy valamit még takargatnak előlem. És felteszem a mit jelent a “bunkó”, és mi “való” egy könyv elejére kérdéseket, és napok, hetek alatt érdekes eredményekre bukkanok.

Most nagyjából ott tartok ebben a kutakodásban, hogy a cím, nyilván való provokatív mivolta kétségtelenül egy paci stratégiai elem. Azt is látom, hogy árnyaltabban de mégis frappánsan még nem sikerült megfogalmaznom. Olyasmik jutottak eszembe, hogy élj ezzel a naplóval, de hosszas nevetés, és önironia után elvetettem az ötletet. Pedig…..

…Most, hogy megkaptam, mégis ezt tapasztalom. Ha “szépen” szeretném megfogalmazni mit ad a könyv, akkor elfogadást, és lehetőséget. A benne lévő mankók, pedig ötletet adnak, segítenek, érzéseket generálnak.

DSC_0314

Ma pl használtam a benne lévő Bevásárló lista oldalt, és úgy jelöltem meg, hogy mind a négy oldalon szamárfület csináltam a sarkára. Bedobtam a táskámba, és nem féltem, hogy összegyűrődik, hanem vártam. Kíváncsi voltam, hogy mi is történik vele abban a káoszban, ami az én táskám feneketlen tere. Nem zavart, hogy csúnyán húztam át ami megvolt. Sőt, az sem, hogy az egyiket kipipáltam, a másikat meg áthúztam.

Ez a könyv “elvárások nélkül áll szolgálatomra abban, amiben én hasznosnak találom őt”. A tárgyak, valahogy nem erre vannak?

Arra, hogy segítsék a mindennapjainkat? Én mégis, és szerintem sokunk, kényesen ügyelünk arra, hogy ne látszódjanak rajta a használatnak a nyomai.

Borzalmas hasonlat, de nőként, épp ilyen elvárásokat állítok magam elé. Ne legyek ősz, ne legyen megnyúlt a hasam. A férjem, akivel együtt élek sosem várt el tőlem ilyesmit, és mégis, én le akarok fogyni még egy kilót, és szeretném, ha nem látszódna a kezemen hogy takarítok, vagy a testemen, hogy szültem. A könyvemen se látszódjon hogy olvasom. A bevásárló lista legyen makulátlan, és jó lenne, ha a játék doboza sértetlen maradna, akkor is, ha tovább tart kicsomagolni, mint maga a játék.

ecsetes

Hogy is van ez? A tárgyak és mi? Én és a rengeteg füzetem? Én és a testem?

Az elmúlás, a változás, és a folyamat, ami az elmúlásig tart elkerülhetetlen. A napló kinyírására való buzdítás, pedig számomra egyenlővé vált a napló valós használatával. Lenyomatot ad arról, hogy tényleg van olyan, hogy leeszem a füzetet, amibe épp jegyzetelek, a könyvet, amit olvasok. Ragasztós lesz, vagy kedvem lenne valamit beragasztani. Az is lehet, hogy egy unalmas értekezleten egy oldalat apró fecnikre tépkedek.

Szerintem jól össze gyűjtött kis csomag ez.

Ami pedig ráébresztett arra, hogy ez valójában egy neten is sokak által jól dokumentált emberkísérlet, az nem másból falad, mint hogy megnéztem pár videót, ami ehhez a könyvhöz kapcsolódik. Nemzetek, nemek, identitások alapján változó hozzáállások figyelhetőek meg. Bele se merek gondolni, hogy egy szakértő, aki többet ért az emberi elme és érzelem szövevényes gombolyagához mint én, mi mindent tud kijelenteni valakiről azután, miután végignézte, hogyan is nyírta kis a naplóját…..Grafológia, rajzelemzés, soroljam?

Videó nem lesz belőle…. nem csak a fentiek miatt. Leginkább azért nem mert ez egy kisérlet, magamról, magamnak. És, mint tudjuk a megfigyelt objektumot a megfigyelés ténye módosítja, még akkor is, ha nem tud a megfigyelésről. Ha pedig videót tervezek valamihez, már végtelen módosítás történik, szóval fals információt kapnék.  Ami biztos, jó kis kaland lesz! (további képek)

2016. 08. 23. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.