személyre szabott életirodalom
HittHon

Ésszerűtlen cseppek tengere

Építkezünk. Nem sokat kell mesélni arról, hogy ez milyen tekintetben újrakezdés, befejezés, tiszta lap, tisztítótűz, világvége, új világ ígéret, és remény…. hogy innentől minden más lesz.

Nem tudom ez milyen akkor, amikor kilóméterek választják el az építkezés helyszínét a régi otthontól, de így, hogy a jurta ajtaja az építkezési területre nyílik, döbbenetes a kapcsolódása ennek a két világnak.

Egyik pillanatban elhiszem, hogy az új házban majd rend lesz, és kiszámíthatóság, és kordában tudom majd tartani a tárgyak özönét, egy gondolattal később, pedig reményvesztve zuhanok magamba, hogy én már sosem fogok tudni rendezett otthont teremteni a családom számára. Ha most ez van, a jövő sem lesz más, hisz az új ház nem engem változtat meg, azt is én/mi töltjük majd be. Kegyetlen valóság ezzel szembenézni, és máris semmi kedvem nincs azokhoz a küzdelmekhez, amiket nap mint nap végignyomunk a legapróbb és legnagyobb bonyodalmak tengerében. Valójában már nincs kicsi, meg nagy probléma, csak a megoldás sorrendje, és időpontja a kérdés. Mert ha egy marékkal kevesebb a mész, vagy 10 talicskával, szinte egyre megy, mert meg kell oldani.

csepp

Ma barátnőm házában vigyáztam a gyerekeinkre, és ott rend van. Tisztaság, dekoráció, és átlátható világ. Szeretem. Hajlamos vagyok azt képzelni, ha ilyen lenne a mi otthonunk is, akkor képes lennék megtartani a rendet, de aztán eszembe jut, hányszor volt már lehetőségem arra, hogy megtartsam a rendet, és nem sikerült. De ha az új háztól nem lesz jobb a helyzet, akkor mitől? Ha a majd nem javít a moston, akkor mi fog. A válasz olyan egyszerű, hogy szinte már értelmetlen. A MOST tud javítani a jövőn is. Hazaértem, és ránéztem a reménytelenre, és keresni kezdtem, a legkisebb cselekedhető lépést. Hihetetlen, hogy mi volt az, de levendula illóolajat kerestem. És Drága jó Istenem, mennyire hálás vagyok, hogy találtam is. Mert ez erőt adott.

 

  1. lépés: Betettem egy mosást.
    1. Terepszemle: A mosógép kint van az építőanyagok és az építmény kezdemény között. Le van takarva egy hullámpalával, amin fa darabok és még egy macskakő is van, hogy ne fújja el a szél, és ne ázzon el a masina.
    2. Összeszedtem a szennyest, ami meglepően gyorsan ment.
    3. Nulladik pont, annak az öröme, hogy emlékeim ellenére, nem volt egy millió éve ki nem teregetett adag a gépben. (élet apró öröme)
    4. Kivittem a szennyest, és elkezdtem kiszabadítani a gépet. Az eleve rátett nehezékek mellé még odakerült egy kalinkás üveg, amiben kávét hoztak a munkások. Ez mellett még egy két extra palack is égtelenkedett erre-arra, és ez olyan dühössé tett, hogy majdnem feladtam az egészet. Áldott szerencse, hogy Gergő mellettem állt, és egy pillanat alatt eltüntette az üveget. Nem tudom mért foglalkozom ezzel, hisz már annyira mindegy. Mintha ezen az egy üvegen múlna az otthonom rendje. Tipikus példa, a más szemében a szálkát esetére. De a öniróniám még mindig velem van.
    5. Bepakoltam a ruhákat, mosószóda, citromsav, és a mindent motiváló három csepp levendula illóolaj.
    6. (az illóolaj, ami valójában nem több, mint egy szarnak adott pofon? Vagy a hit abban, hogy a változás ilyen apró dolgokon múlik?)
    7. Tettem vettem, majd hallom, nem megy a gép… be is kellett volna dugni. Újabb összeomlás, mert ha végre valamit legyőztem, ne nőjön már még egy feje a semmiből… de levágtam ezt is, és a program végre beindult.
  2. Lepakoltam a hetek óta sorban álló száraz ruhát. Ennek sem egyszerű a története, mert az ok, amiért nem kerültek szekrénybe annyi, hogy nem fér be senkinek a ruhája a rendelkezésre álló komódba. Nincs két hónapja, hogy több zsák ruhát válogatva küldtünk családba, Karitaszba, ajándékba, szemétbe, és még így is. Csak gyűlik, és gyűlik, és én már gyűlölöm. De most, valahogy mindent beszuszakoltam a megfelelő bútordarabba. Hátra kerülhetett az utolsó ruhákkal tömött konyhaszékünk is a konyhaasztal mellé a buborékba, és hirtelen akkora hely lett a bejáratnál, hogy lehet hogy még seprűt is ragadok.
  3. Lejárt a mosás, és alig vártam,  hogy kiderüljön, mire elég 3 csepp levendula illat. Az eredmény bámulatos. Az egész teregetést élvezetessé tette mesés illat. Persze a mészillattól átitatott udvaron nem tudom mi értelme van az nyugtató fuvallatot árasztó ruháknak, de most ez nem érdekel. Élvezem, hogy kimostam egy adagot. Élvezem, hogy ennyi kellett, és megtettem, bármennyire valójában értelmetlennek látszik.
  4. Betettem még egy adagot, és még most is elhiszem, hogy ki is fogom teregetni. Ha fel is söprök, és rendbe teszem a cipőket, holnap más hangulatban indul a reggel.

levendulaNem tudom meddig tart ez a varázs, addig, amíg megunom, vagy amíg el nem fogy az illóolaj egy ördögien szétesett napon, de amíg tart, én meglovagolom ezt a három cseppnyi hullámot az élet tengerén. Mert lehet, hogy pont ezek azok, amik az én életem rendjének apró titkai. És most megint elhiszem egy pillanatra, hogy van remény, és rend lesz az otthonunkban. Mert MOST az mindig van, MAJD pedig soha.

2016. 09. 03. -

3 hozzászólás

  1. Réka

    Ha van erőd angolul olvasni, ez segíthet: http://bemorewithless.com/begin/ 🙂

    • Rossel Szilda

      Angol olvasásban még fejlődnöm kell, de mindenképp küzdök majd vele amennyire az engergiám engedi.

      • Réka

        A szlovák kolléganőm, aki szintén nem magabiztos ilyen téren, dicsérte a nyelvezetet, mert könnyen megértett mindent a blogon. Szóval bízom benne, hogy te is boldogulsz vele 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.