személyre szabott életirodalom
6perces

Fénybe fagyott pillanat

A tökéletes fotónak célja van, és eléri. Üzenete van, és átadja. Amitől kihívássá válik, hogy egy képről kijenethető legyen, hogy tökéletes vagy nem, az az, hogy ritkán beszélhetünk a fényképésszel.
Vannak azonban a fotóröténelemnek olyan képei, amik számomra tökéletesek. És ebben nem lehet számításon kívül helyezni azt az aspektusát a képnek, hogy olyan magabiztosságot ad a nézése, hogy egy pillanatra elhiszem, hogy tudom mi volt az alkotó célja. Látni vélem, hogy elérte, és érteni vélem az üzenetet. Ezzel az élménnyel a tökéletesség élményét is megkapom egy pillanatra, én mint külső szemlélő. Boldogan úszkálok az önelégültség, néha szükséges tengerén.
Merilyn Monro képei között rengeteg ilyet találok. Ma estére kiválasztottam egyet, ami különösen megmozgatta a világomat.
Ezzel a képpel a cél, az én (ebben a pillanatban magabiztos) véleményem szerint, az, hogy a összes férfira hatás gyakoroljon. Hogy a szemlélő férfiban megjelenjen a “KELL” szóhoz tartozó fizikai tünetek mindegyike. És ez szexista, és nem elegáns (amúgy mégis, mert szemérmesen sok ruha fedi a hölgy képen megjelenő idomait), és egy nő megvethető azért, hogy így mutatkozik. Közben mégis meghagyja az ártatlanság reményét, hisz “csak felfújta a szél a szoknyát”.

Egyszóval az egész olyan, mint amikor a gyerekjátéknak szánt libikókára ráül két játszani vágyó felnőtt. És a létrejövő kényes egyensúly megtartása közben, még azon is aggódni lehet, hogy eltörik-e a palló. Édes izgalmakat generáló állapot.

Visszatérve a képre, látni vélem azokat a pontosan eltervezett, és tökéletesen kivitelezett részleteket, amik profi fotós, és profi modell nélkül nem jöhettek volna létre.
A képen látható, egy önfeledten boldog nő, aki csukott szeme ellenére sugárzik, és ránk ragyog.
Ajkai enyhén nyitva, lazán, mintha épp csókot kérnének.
Dekoltázsa alig hagy szabadon valamit, fedetlen bőr alig- alig marad, a forma mégis olyan csodásan, markolnivalóan domborodik, és jelenik meg a képen, hogy kifogásolhatatlan.
Az előre húzott vállak. A szemérmesség csalfa erotikája. Zseniális.
A tökéletes lábakon egy apró topánka van csupán, ami még Hamupipőke üvegcipőjénél is légiesebb.
És ami a képen nem látszik? Hát a fellibbenő szoknya által szabadon hagyott tökéletes popsi. Vagy fenék, vagy sorolhatnék ide férfiak által használt szavakat, mert a történet pont ettől válik a tökéletesen túlivá. Mindegy milyen feneke van valójában a modellnek, minden férfi az ideáját fogja oda képzelni. Ha feltennénk az utcán járkó-kelőknek a kérdést, milyen alsót visel itt a hölgy, minden férfi mást válaszolna, és előtte egy összetéveszthetetlen fény jelenne meg a szemükben.
Majd, ha elvennénk a képet a látómezőből, és megkérdeznénk, hányan voltak a képen, biztos, hogy többen adnák azt a választ, hogy egyetlen személy látható. Pedig neeeem, és nem is mellékes.

Mert az biztos, hogy a képre nézve elménk egy csendes zuga észreveszi a tökéletes szürkeségbe burkolózó, elegáns, diszkrét alakot, de olyan hamar kerülünk az ő helyébe képzeletben, hogy elfelejtjük, hogy a szemünk által kerültünk a tökéletes nézőpontba, átvágva, megvezetve. Mégis hálásak vagyunk érte, mert ez a látvány. Megérte.

Köszönjük kedves, nem találom a nevedet fotós! forrás (és hogy megírtam a cikket, egy ismeretlen fotós képéről is tovább emeli számomra a fotó értékét, mert eddig sosem írtam volna ilyen sok ismeretlent rejtő műalkotásról, hisz kapásból kiderül, hogy teljesen dilettáns vagyok)

2016. 08. 25. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.