személyre szabott életirodalom
6perces

Festék Fantáziák: A legolcsóbb

Ez egy évzáróra kapott elsős kislány csomagjában található. Minden osztálytársa kapott ilyet, mert az ő osztályuk gyűjtötte a legtöbb papírt abban az évben. Az ő apukája is hozott sokat a nyomdában maradt hulladékból. Van mellette egy könyv is. Olyat már csak ő kapott.

“A legtöbb kiolvasott könyv olvasójának! 1991. Göd “

Gondolatban letorkolja a tanítónénit, aki ide írta gyöngy betűkkel ez a mondatocskát, mert nagypapája szavai csengtek a fülében:

“Kislányom! Hát dehogy olvastad ki, hisz akkor nem maradt volna benne bötű, Te elolvastad Fiam azt a könyvet, és nagyon jól tetted! Gratulálok. “

Ezek voltak lelkének legnagyobb elismerései. Ez a könyv, pedig valami egészen mást jelképezett számára. Jobbnak látta visszatenni a szalaggal átkötött nejlon szatyorba.

Most előveszi a vízfestéket, kitép egy lapot a matek füzet üres oldalaiból, flakonjából egy kallódó koszos pohárba önti a reggeli teát, asztalához ül, és festeni kezd. Micsoda lelkesítő helyzet, tud festeni, és még ki sem lépett a szobájából. Maga elé simítja gondosan a kockás lapot, veszi a festékhez kapott ecsetet, és a piros festéket kezdi maszatolni. Nemigen lát változást, gondolja elő kell áztatni a gombokat, és akkor felpuhulnak. Gondosan mindegyik színre pöttyint a teából. A nagy koncentrálásban még a haja is belelógott a már eleve zöld löttybe.

-A sárgán változás látható, próbáljuk ki!

Az ecset szinte végigkarmolta a zselévé vált festéket. A papíron azonban nem a várt eredménye volt a rengeteg festéknek. Egyetlen csomóban ragadt a papíron, majd az ecsetben maradt víz, azaz tea cseppent ki, ami annyira fellazította a papírt, hogy a mögötte érkező kemény sörte, kilukasztotta a papírt. Eddig is sejtette, hogy nem a matek füzet lesz a legsikeresebb rajz lapnak, de be kell érni azzal, ami van.  Ahogy lassan, egyenletesen beleoldódott a maradék tea az ecset útjába, és már nem lyukat, hanem csíkot hagyott, egészen izgalmas színt húzott maga után. A folyamat első lelkesítő pillanata volt. A kislány eddig is kreativitásának szabadságában lubickolt, ezzel a felfedezéssel egészen magasba kezdett szárnyalni. A következő pillanatban arra eszmélt, hogy anyukája kétségbeesetten kérdezi, hogy :

-Hát itt meg mi történt?!

A kislány, aki épp egy galériamegnyitón tündökölve látta magát, és képeiről mesélt kíváncsi közönségének, hirtelen újra az asztala mellett ült, előtte egy nagyon teás, kicsit festékes papírral. Ahogy felkapta fejét riadtan, nedves hajtincsei repkedtek arca körül, nagy vízcseppeket szórva a szoba összes pontjába.

-Látod kislányom, ezért nem engedem soha, hogy festéket hozz a szobádba! Most aztán évekig nézheted a nyomait a szőnyegeden, meg a függönyödön. Most azonnal indulj hajat mosni! Ma este ne is próbálj elszökni a sepregetés elől!

Ekkorra már az ajtajához ért laposkúszásban, próbálta megszerezni ágya közepén heverő törölközőjét úgy, hogy ne derüljön ki, hogy már megint nem terítette ki megszáradni.

Útközben, a folyosón már mosolyog magában, hogy meg fogja számolni, hány emlékcseppje lesz is ezután, amit elmesél majd, sok év múlva az udvarlójának, ha eljön, így tuti nem lesz kínos csend. Be is kéne karikázni őket, az a tuti. Ezen szinte hangosan nevetett, de a fürdő ajtaja szerencsére már bezáródott mögötte.

A fürdőkádban hirtelen szomorúnak érezte magát. Fájt az igazságtalanság, amit kapott. Egyrészt, ha nem ijesztették volna meg, nem fröcsög szét a cucc, másrészt, ha szabadna a szobájában festeni, akkor kimerészkedett volna vízért, ecsetért, meg festékért. Harmadrészt, már megint nem várták meg, hogy befejezze a dolgot, és úgy szúrták le, hogy ki sem derül, mi van ha nem bukik le. Talán ez a legfontosabb megoldandó probléma. Hogyan ne bukjon le, legközelebb. Utána jön, a hogyan szerezzen egy ecsetet, meg egy adag papírt, ami ellapul a fiókban. A festék meg van, és a tea nem is rossz vízhelyettesítő. Csak nem szabad lebukni….

Ez az a festék, amit egyetlen anyuka sem vett meg a faluban a vegyesboltban, amikor a technika csomagot összeállították, mert azt már tudták, hogy a vízfestéknél tényleg igaz, hogy a legolcsóbb nem rossz, hanem használhatatlan. Ebből tehát sok maradt a boltban, és nyár elején felajánlották az iskolának. Épp annyi darab volt, ahány elsős és harmadikos együtt járt az iskolában. Szép kis feladat lehetett a csomagok összeállítása a matektanárok számára. Igazságosan elosztani a felajánlott termékeket.

Előzmény

A következő történet pedig Az ékszeres doboz címet viseli majd.

2017. 02. 18. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.