személyre szabott életirodalom
Egyéb

Folyóírás

Tivadar idei célja, hogy megtanuljon folyóírással írni. Hatalmas, és szép feladatnak érzem ezt magam számára is. Imádok írni, figyelni a betűket, és hiszek az írász személyiség formáló erejében. Írni jó, és kell. Ez a véleményem, de újragondolva talán nem is olyan evedens ez már manapság.

Az írás, olvasás az elmúlt századokban az alapműveltség elmaradhatatlan részévé vált. Evidencia, hogy mindenki tud folyóírással írni, és nyomtatott betűket olvasni. Kisgyermekként tapasztaltam,hogy folyóírást olvasni nem könnyű, vagyis nem mindenkiét könnyű. Kisiskolásként persze elvárták tőlem a mesés, gyöngy betűs írást, felsőben már kerülhetett bele némi személyes lendület, vagy épp lomhaság. Eleinte sormintákkal, majd tollbamondásokon pallérozhattuk a betűk formálásának tudományát, majd leérettségizünk. Ki ír sokat kézzel érettségi őta? Ki ír, írott betűkkel? Nem sokat tudok a felsőoktatásról, de ahogy látom, már az órai jegyzetek is legtöbbször azonnal laptopba kerülnek. A felnőtt kor manapság nem a kézírásról szól. Néhány elszánt írász szerelmes kalligráfiát tanul, és újra tanul írni. Szépen írni. Keresi az ürügyet, hogy levelet írhasson, tökéletes külalakkal hozhasson létre egy születésnapi képeslapot. Azokban a körökben, amiben én, mint fanatikus kézzel író mozgok, gyakori a kézzel készített naptár, napló írás. Régi idők okleveleit megszégyenítő oldalakat nézegethetünk Instagramon, Pinteresten egyaránt. Magam is két éve saját festésű naptárba vezetem életünk mozzanatait.

De vajon tényleg fontos ezt tudni a mai világban, ha velekinek nincs erre olyan belős vágya, mint nekem? Szerencse, hogy ezen a gyermekeim kapcsán nem kell agyaljak, mivel mindegyikük szeretne így írni, de bajban lennék, ha erre nem lenne belső motivációjuk, mert az gondolom, ez egy sarkallatos pontja annak, kivé is válnak majd. Az írás, és főleg a folyó írás sok-sok dologra hat, akár fizikai testet, akár lelket szemlélek. Sokkal mélyebre tudok menni magamban, ha a gondolataimat kézzel vetem papírra, mint így, a billentyűket csépelve. Segít a terek átlátásában, felosztásában, míg megtanulom a papíron a sorokat egyenesen vezetni, megtalálni, mi tetszik nekem, hol mennyi margót hagyok, és melyik betűt hogyan formálom. DE ez a én értékrendem, és lehet, hogy vannak, akiknek ez egy hatalmasra fújt üres lufi. Nekik is igazuk lehet. Digitális világban élünk, és a gyerekeim is sokkal többet fogják használni a vakon gépelés képességét. Sok suliban már alsóban digitálisan zajlik az élet. A világnak pedig egy másik szegletén ez egyszerűen nem fontos. Az élet valódi folyamatai dokumentálás nélkül is lezajlanak. Hol van vajon az igazság? Van egyáltalán?

Addig is, amíg ezen agyalok, Tivadarral gyakorolgatunk. Nem a megszokott sormintás úton. Ő írni szeretne. És ez talán érhető. Minden nap választ egy szót, előírom neki nagyban, átírja 10-szer, utána kisebben, majd egyedül is megpróbálja. 10 perc az egész, ragyog a szeme, és hihetetlen a fejlődés napról napra. Csak akkor csináljuk, ha szívesen csinálja. Van, hogy egy nap háromszor is megajánlom neki, mint lehetséges program. Együtt vagyunk ebben az időben. Azt hiszem ezt is szereti. Közös kaland, a szóválasztás, a vonal húzás, a kis házikó megrajzolása sorok elejére. Szép az eredmény, szeretjük végiglapozni az eddigi oldalakat. Szeret a szavak között keresgélni, mit is írjon le egy-egy alkalommal. Nincs kétségem, meg fog tanulni írni, szeretni fog írni. Olivér is így van ezzel. Ő még a suliban tanulta meg, szépen érik be nála, és élvezi. Ma együtt készítettük a naptárjainkat. Azokról még nem hozok fotót, kivárom, hogy kicsit kiforrjon a saját stílusuk. Elmolyoltunk együtt, hol csendesen, hol beszélgetve. Meglepően sokáig kitartottak, és különlegeset alkottak.

Ti írtok kézzel? Találkoztok kézírással? Jól esne kézzel írt levelet kapni? Esetleg írni?

2018. 11. 14. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.