személyre szabott életirodalom
AlkottHon

Fűszerész – Só

Többen kértétek, hogy adjak egy kis segítséget a fűszereke labirintusának átlátására. Különleges színes világ ez, de nem érdemes nagyon belegabalyodni. A legtöbb étel mennyei a gondos elkészítés és a fő alapanyagok ízének elővarázsolásától. Nem fogom mégsem ennyivel lerendezni a nektek adott segítséget. Végigmegyünk az általam használt, ismert fűszereken, és hol máshol kezdhetnénk, mint az alapoknál.

Mikor használjuk?

A só az az fűszer, amit minden ételbe teszek. A csokipudingtól a töltöttkáposztáig. Ezzel nem valószínű, hogy sok újdonságot mondok, de ha alapozunk, akkor ne hunyjunk szemet az elhanyagolhatónak tűnő információk fölött sem.

Amikor sót teszünk egy ételhez, ne felejtsük el figyelembe venni, hogy az alapanyagok között volt-e olyan, mi hozzáadott sót tartalmazott. Aszalt paradicsom, fűszer keverékek, füstölt áruk olykor meglepően sóssá tudnak tenni bármit. A kóstolásnál jobb módszert még nem találtam ennek a helyzetnek a pontos felmérésére. Sokszor az illat is segít, de na akarjuk megspórolni azt a kis torkoskodást, ami a harmóniák pontos megalkotásához a leghatékonyabb segítség lehet.

Milyet használjunk?

Amilyet szeretünk. Én a parajdi sót preferálom. Szerintem a legközelebbi só forrás, olcsó, és állandó minőségű. Most talán minimális csomagolással is fogok tudni szerezni, egyszerre 5 kilót, ami nagy előre lépés. Eddig kilós zacskóban vettem, a helyi boltban.

 

 

Sokan szeretik a Hymalája sót is, ami finom, meg szép, de drága és messziről jön. Sokáig használtam én is azt, de most már felesleges úri huncutságnak tartom :D. Persze ha neked egyéb szempontok miatt ez a szívednek kedves, nehogy lecseréld azért, mert én ilyen ítéletekkel illetem a kedvenc sódat. Remek termék, megbízható, a fontos, hogy szívesen használd.

 

Tengeri só. Ha tengerparton élnék biztosan magam párolnám el a tengert vizét a környezetéből. Lehet, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy most elképzelem, de tényleg biztosan kikísérletezném, ha lenne rá lehetőségem. Bezacskózva, hófehéren olyan fura már nekem, de ez is még az ízletes sók közé tartozik.

 

 

Jódozott, asztali, stb sókkal már komoly fenntartásom van. Némelyik egyszerűen sótlan. Anyukámnál ha főzök, mindig meglep mennyi sót kell tenni a levesbe, hogy rendben legyenek az ízek. Némelyik betegségeknél is javasolják a sóváltást, ebben nem vagyok eléggé képzett, szerencsére nálunk ez még nem merült fel.

 

 

Azért tartom fontosnak, hogy válasszunk egy állandó sófajtát a konyhánkba, hogy megismerjük, és kiszámítható legyen az íze.

A parajdi sónál a szemcseméret elég változó, így gyakran van szükség arra, hogy mozsárban finomabbra őröljük. A himalaya só kapható pehelyben, kisebb nagyobb rögöcskékben. Ez szerintem leginkább csak piaci fogás, bár Michelin csillagos szakácsok biztosan megcáfolnának, hogy milyen precíz sóélmény érhető el egy sóskaramellában pár tökéletes méretű sókristállyal. Nekem ez nem célom, és a sóskaramellámat így is imádják a gyerekek, akik az én törzsvendégeim, szóval marad a jó kis parajdi só megfelelő menyiségben. Mert bármilyen fűszerről, alapanyagról legyen is szó, a MÉRTÉK az ÉRTÉK!

2017. 11. 20. -

2 hozzászólás

  1. Réka

    Ez nagyon érdekes, hogy te mindenbe teszel sót, én pont a másik véglet vagyok, aki szinte semmibe sem. Azt tapasztaltam, hogy nagyon sokszor elég a zöldfűszer, és aki nem tudja, hogy nincs az adott ételben só, annak föl sem tűnik a hiánya. Olyan nézetet is hallottam már, hogy a só nem fűszer, hanem tartósítószer.

    • Rossel Szilda

      Ahhoz ragaszkodom, hogy egy csipet só, mindenbe kell. Rejtheti ezt egy hozzávaló alapanyag, mint a sajt vagy olivabogyó, és akkor mi már nem adjuj hozzá, de kell. Az, hogy mennyi, ízlés dolga. Én sem vagyok só párti. Megkóstolnám egyszer a főztöd.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.