személyre szabott életirodalom
CsaláDili

Jó a sakk?

Erre a kérdésre a válasz a szónak rengeteg értelmében, egyértelműen igen. Most mégis megvizsgálom kicsit közelebbről, mert sok-sok alkérdés hangzik el bennem, ha erre gondolok.

Kisebbik fiam, Tivadar(7) idén kezdte meg tanulmányait egy Waldorf iskolában. Első szülőik egyikén elhangzott az a kérdés, hogy ennek a korosztálynak segíti-e a fejlődését, ha sakkozik. A magam részéről nagyon hálás vagyok a tanítónéninknek, hogy visszapasszolta a kérdést, hogy elgondolkodhassak róla a magam kis világában.

Eddigi antropozófiai ismereteim alapján, ha a gyermek fejlődésének ezt a 7-14 éves kori szakaszának elejét nézem, ahol elkezdődik a testi kibontakozás mellett egy éntudat formálódás is, szerintem sok kétséget ébresztő elfoglaltság a sakk. Leginkább azért, mert hosszas egy helyben ülést kíván, ami már fizikailag is nagy kihívás a gyerekeknek. Emellett logikai terveket készíteni, vagy ezek készítését ezen a szinten fejleszteni, a sakk által még korai. Az egymás elleni harc, pedig hab a tortán.

DE és itt jön a sok sok de, ami eszembe jut még.

Miért van mégis sakkja a nagy fiamnak? Mert nagypapája “megtanította” sakkozni, és ez egy olyan születésnapi ajándék volt, amire szüleim és a mi értékrendünk is igent tudott mondani.

Itthon pihen a sakk, a legény ládájába. Egyszer még a szülinap környékén előkerült, amikor is egy gyalog tisztázatlan körülmények között elrepült, és hónapokig nem adta elő a jurta. Aztán egy szép napon, meglett a bábú. Azonnal játszásra fogtuk a dolgot. Olivér kért hogy játszunk, én pedig, bár nem szeretek sakkozni, engedtem magam sodródni az árral, ahogy nekem is jól esett.

Dehát miért is nem szeretem én a sakkot?

  1. Nem szeretek felnőtt fejjel sem pusztító elvű játékot játszani.

  2. Bár tudom a lépéseket, sose láttam át a játékot.

  3. Nem szeretek senkit leigázni.

A sakk, egy remek logikai játék. Az agy sportja. A matematika szerelmeseként is meg kell állapítanom, hogy az a világ, amit a sakk megteremt számomra kibogozhatatlan kódrendszer. Végtelen tisztelettel adózom előtte, de az én agyam arra a szintre eddig nem ért fel. Persze ettől még nem kizárt, hogy a gyerekeimé igen, így az adott helyzetben kialakult lehetőségem segíthet abban is, hogy megnézzem Olivér(9) hol tart ezen az úton.

Már a bábuk elhelyezésénél segítséget kért, és kapott is. Majd fejest ugrott a játékban. Mivel én voltam a fehérrel, én kezdtem. Fiam semmi mást nem tett, mint szimmetrikusan tologatta a maga bábuját. Lépte ugyanazt, amit én. Ami talán a legfontosabb történése a játék ezen szakaszának, hogy együtt voltunk. Élveztet. Tesói is odaheveredtek mellénk, és nézték a játékot. Békésen csacsogtunk, miért nem lépek olyat, hogy ütési pozícióba kerüljek. Elmondtam, hogy nem akarom bántani a bábukat. Nekem rosszul esik kiütni valakit.  Jót nevetett, és tologattunk továb. Kerestem egy olyan lehetőséget, úgy lépjek, hogy ne tudjon szimmetriával reagálni. Azonnal észrevette, hogy csőbe húztam. Kacagott, és lépett valami mást. Ekkor jött a “halomra kiütjük egymást” szakasz, hogy ne unatkozzunk, és hamar mattot kaptam. Ez kevesebb mint negyed óra alatt zajlott le. Jókat nevettünk, és a gyerek megélte a sakkozást a maga szintjén, én meg egy csomó dolgot megtudtam róla, róluk.

A mi villám sakkpartinkat még pár Dáma játék követte, amiben a két fiú vett részt, én csak jelenlétemmel őriztem a békés hangulatot, meg szóval tartottam a kis húgukat.

Azt a kis helyzet történetet azért meséltem el, mert meggyőződésem, hogy ahogy egyetlen bottal órákat lehet játszani, úgy a sakk is egy remek lehetőség minden korosztálynak. Ami nagyon fontos az én olvasatomban, hogy a felnőtt ne az eredeti szabályok kőbe vésett útját/célját tartsa szem előtt, hanem azt, hogy a g. Mire van valóban szüksége.

Olyan családokban, hol magasabb kultúrája van a sakknak, úgy gondolom a gyerekek is más szinten tartanak, mint az enyémek. Ha baba kora óta nagypapa öléből figyeli, a vasárnap délutáni partikat, akkor valahol az ereiben ott csordogál ez a világ. Két évesen talán már léphetett ő, oda, ahova a papa mutatta. Együtt tették fel a különleges formájú bábukat. Ebben a világban egészen máshol van a “helyén” a sakk, mint nálunk. El tudom azt is képzelni, hogy egy ilyen családban leülnek, játszani, és ha úgy alakul, nem baj, ha a játék közepén felpattan a kisgyermek, és kimegy az udvarra játszani, szaladgálni. A folytatás pedig vagy lesz, vagy nem. Az egymás elleni harc is kiküszöbölhető, ha a sakk logikáján agyalna egy kicsit a gyerek, de jobb lenne nem unoka-papa küzdelmet tartani. Ilyenkor jó  ha talonban van pár fondorlatos feladvány egy régi Füles Évkönyvből, amit kirakunk a táblára, és lehet keresni a megoldást. Itt is fontos a tér és a szabadság teljes meghagyása. A figyelem arra, hogy a gyerkőc csak a gyermeki lelkesedésével, és életörömével fordul a feladathoz, nem pedig valamilyen görcsös helyzet kezd kialakulni benne.

Egy szó mint száz, a sakk egy lehetőségekkel teli világ, ami remek közös időt teremthet ember és ember között, akik figyelnek arra, mit is várnak most épp ettől az elfoglaltságtól. Ha elég rugalmasak és kreatívak vagyunk ezen a 8×8-as táblán igazi palptajátkokat rendezhetünk meg, vagy élvezhetjük, hogy pontos szabályok mentén próbára tesszük a logikai képességeinket. A kettő között pedig bármi lehetséges.

2017. 10. 09. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.