személyre szabott életirodalom
HittHon

Más otthona 1.

Mióta a saját otthonom újraálmodása lengi be életem minden pillanatát, mások otthonaiba is egészen más szemmel vagyok jelen. Most sem azt nézem kiguvadó szemekkel, hogy van e pók a sarokban. Vagy hogy minden mosogatnivaló el van e tüntetve a vendég szeme elől. Arra vagyok kíváncsi, hogy érzi magát benne az, aki ott lakik, és mennyire érzem harmonikusnak a benne élőkkel.
Egy hete voltunk vendégségben barátinknál. Ott aludtunk, gyerekekkel mentünk, és nem aggódtam, hogy jól fogjuk-e érezni magunkat.
Ez a ház, egy két gyermekes család otthona. Amikor belépünk az ajtón, van egy hatalmas előszoba. Kényelmes ülőke a gyerekeknek, ahol leveszik a cipőt, felérik a fogast, és ha valami a földön is landol, abban a térben marad, ahol legközelebb kelleni fog. Körben beépített szekrények fokozzák számomra a tökéletes praktikumot. Ezekben a szekrényekben lehet rend, vagy káosz, az egységes folyosót alkotó ajtók mindent eltakarnak. Ha pedig az előszoba ajtaját becsukjuk magunk mögött, a sáros cipők, kabátok, ott maradnak, és egy lágy, családias egyedi térben találjuk magunkat. A fehér falakon egyszerű keretekben szellős elosztással képek, emlékek lógnak, és a látogató szeme szinte történetet olvashat az ott élőkről, ha figyelmesen körbetekint.

Nekem legalábbis mesél még a komód is, amihez még hasonlót sem láttam soha. Vagy a kis csengő, ami a nappali és az étkező között lóg. Az asztal körüli székek sem jöttek még soha, máshol szembe velem. A világos étkező tágas, belmagassága is támogatja a szabadság élményt, ami ott szétáramlik bennem. De a valódi élményt sokkal inkább kapcsolom ahhoz az aspektushoz, hogy az ott élők nem félnek változtatni, díszíteni, lecserélni benne dolgokat. Érkeztem már úgy, hogy hajtogatott madarak repkedtek a falon. Csillagok, vagy épp az adventi előkészület kincsei díszelegtek körbe-körbe. A fent említett komód is harmadik helyén tartózkodik két éves ismeretségünk óta. A családjaink férfi tagjai épp meg is beszélték, hogy ebben a házban a megszokás életet monotonná tevő terhe nem kerül senki vállára, mert mire megszoknánk hova kell nyúlni a kulcsért, addigra odébb költözik a kulcsos tálat alátámasztó polc. Számomra fergeteges ez a kísérletezés, rugalmasság, bátorság. Szerintem sehol máshol nem merném megkérdezni, hogy a kép direkt van e ferdén a falon. Egyrészt tudom, hogy itt nem okoz sértődést, ha nem, ha pedig direkt van úgy, mókás történetet hallgathatok végig, ami felszínre kerül a kép megmozgatásával. A nappali egy nagyra nőtt bunker. A kandalló, a hatalmas kanapé, a könyvek, kézzel készített takarók lazításra hívogatnak. A gyerekek önfeledten huppannak bele, és már el is vesznek a játékok tengerében. A kicsi asztalka, mellett gyerek székek, de felnőttként sem érzed magad kirekesztve, mert ha a kanapén elheversz épp karnyújtásnyira van az épp segítséget kérő gyermek, vagy az asztalra helyezett nasi.mariann3

Tökéletes. A teraszajtón mostani látogatásunkkor csak úgy áradt be az üde nyár illata, és persze a gyerekzsivaj. Odakint gyep, hinták, és önfeledtség várta a gyerekeket. Számukra még látványosabban fontos a szabályok átláthatósága, egyszerűsége, követhetősége, és az, hogy azt csinálhassanak, amit csak akarnak. És nekünk, felnőtteknek is ez a jó. Ha tudjuk, hogy a gyerekek biztonságban vannak, és azok a tereptárgyak is, amik nekünk fontosak. Paradicsom palánta, diófa, illatos tuja, stb. Mi bent kávézgatunk, és ők is élik a saját világukat.
Amerre a szem ellát, egyedi és különleges dolgok veszik körül a nézelődőt, és az ott élő család számára mind mind szerethető, fontos, és jelentéssel bíró. Ha ebben az otthonban időt töltök, rájövök, hogy itt mindenkinek van hely, aki fontos a házigazdáknak. Mindenki megtalálja a maga békéjét, nyugalmát, játékát, kalandját, könyvét, takaróját, poharát, innivalóját, és elfogadását. Aki itt jelen van, az fontos, és egyenrangú. Érezd magad otthon! Szerintem sosem hangzott el, de nem is szükséges. Aki hallja, hogy egy gyerek szomja, az ad neki. Aki épp arra jár, felveszi a leesett babát. Gond nélkül lépjük át a széthagyott kardokat, ha épp egy földöntúli csata színhelye az étkező fiaink távoli világában. Amikor pedig pihenni vágyik gyerek vagy felnőtt, mindig akad egy jó könyv, egy meleg takaró, és pár figyelmes fül, aki a mesédet hallgassa. Rend, béke, harmónia. Nem kényszeresen a térben, hanem szabadon a lélekben. Számomra ez az otthon.

2016. 07. 06. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.