személyre szabott életirodalom
CsaláDili

Mindenki

Nem hittem, hogy fogok írni erről a filmről, tekintve, hogy nem vagyok különösebben szakavatott a filmek területén. Van azonban egy jelenség, ami ennek a filmnek a hatására ütötte fel a fejét az otthonunkban.

forrás: http://port.hu/galeria/mindenki/movie-172821?openwith=935753

Sok olyan mese van, amit a gyerekek végtelen alkalommal kezdenek el megnézni. Akad olyan is, amit egyszer egyszer valamelyik végignéz. De sokkal jellemzőbb, hogy beindul a mese, és veszekedésbe torkollik, vagy valamelyik egyszerűen mást kezd játszani. Sok szempontból ez az utóbbi még kedves is anyai szívemnek.

Ma este teljes békében, lelkesen, közös elszántsággal kérték a Mindenki c. filmet, amit kétszer fognak megnézni egymás után. Most megy másodszorra. Mind a hárman csendben ülnek egymás mellett, és figyelnek.

Kevés mese/film van, amit nem aggódva hallgatok fél füllel, hogy nem kell-e kikapcsolni valami miatt, ami már nem fér bele az eleve kompromisszumos monitor bámulásba. Ez a film olyan. Tivadar már énekli a dalokat közben, este pedig “Bodzavirág” zeng altatóként, ami különösen nagy ajándék.

Olivér már gondolatokat is megfogalmaz. A két kicsi pedig élvezi a zenét, és a gyerekek tisztaságával átszőtt történetet. Annyit vesznek ki maguknak belőle, amennyit szeretnének. Amennyivel elbírnak. Ezt a lehetőséget a felnőttek számára is megadja a film. Számomra ez az egyik legnagyobb értéke.

Biztosan lehetne róla rosszat írni, de minek, ha azt olyan nehezen tudnám csak előkotorászni belőle?

Gratulálok az alkotóknak, szereplőknek, közreműködőknek!

2017. 03. 13. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.