személyre szabott életirodalom
Egyéb

A minimalizmus 10 vonzó tulajdonsága

Romantikus (elérhetetlen)

A szoba púderszínű falát egyetlen türkizkék kép törte meg. A csendet be lehetett lélegezni, bár a madarak dala hallható volt, ha vágytál rá. Az üresség és teltség itt valahogy olyan harmóniában élte együtt, ami eddig elképzelhetetlen volt számomra. Ez volt Viola szobája….. Bocsánat az elkalandozásért, de valahogy így képzelem az élményt, amikor belépek egy minimalista otthonba. Most nem mesélem el a ami otthonunkba milyen belépni, lehet hogy megérne egy misét. De az biztos, hogy egy zúg, ahol mindig ez vár rám, jól jönne az életemben. DE és itt jön az elérhetetlenség valódi magyarázata. Engem abba a térbe nem szabadna beengedni, mert tuti kiborítok egy kávét, leverek egy virágot, és az biztos, hogy megszüntetem a gondosan megteremtett vágyott atmoszférát.

Egyszerű

Hétfő reggel volt, ősz, és félhomály. A szekrény ajtót még ki sem nyitotta. Világoskék köntösében, kávéval a kezében állt, a tükörben nézte magát, és próbálta felmérni milyen színű kedve van ma. Óvatosat kortyolt a bögréből, a kisasztalra tette a virágzó kaktusz mellé. Majd az ajtó némán tárult ki, ahol a síneken csúszó ajtót enyhén meglökte. Pár darab póló, két pulcsi, nadrágok, és egy piros kabát. Az elegáns barna csizma, a piros kézműves bakancs tökéletesen illett hozzá, még a szekrényben pihenve is. Felvett egy okkersárga könnyű, de szép esésű pólólt, a kedvenc farmerét, majd egy vörösesbarna magas nyakú pulcsit. Nyakába dobta között zöld sálját. A kabátot, és a piros cipőt felakasztotta a kis fogasra, hogy reggeli után már csak fel kelljen kapi őket, és indulhasson színes, vidám, hatékony napjára.  Értitek? Vagy csak én érzem, hogy ez mennyire jó érzés?
És így indult Viloa napja. ahogy az enyém nem. Az sem biztos, hogy az elsőre megfogott nadrág rám fog jönni, hogy hozzá illő pólót találok-e, szinte mindegy, mert a pulcsi úgyis rákerül. Ez kényelmetlen, ennek rövid a dereka, az még túl szép, hogy itthonra pazaroljam. STB…. és mégis. Nincs egy rongyom, amit felvegyek. Ez egy minimalistával meggyőződésem, hogy nem fordulhat elő. Ahogy velem sem, a fenti jelenet.

Elegáns

Akik ismernek, azoknak tuti elképzelhetetlen, de én szeretem az eleganciát. Szeretem azt a világot amit a lelkem kap akkor, amikor elegáns tudok lenni. Hogy az mikor van? Soha. Szóval mindegy, de a minimalizmus az elegáns, és ami ehhez nekem  hozzátartozik diszkrét. Nem harsány, nem sok, mindig az alkalomhoz illő, mégis egyedi.

Kreatív

Ha kevés tárgyam van, akkor például simán el tudom azt képzelni, hogy miután megittam egy bögréből a kávémat, utána abból igyam a vizet is napközben. Vagy egy teát. Az sem kiárt, hogy még egy narancslét is iszom belőle. Persze az a kreativitás legprimitívebb formája, amire azért mindenki rájön kényszerhelyzetben, de mégsem valószínű, hogy ezt egy elegáns vacsorán, el tudjuk képzelni. Ami ugye ellentmond a feni tulajdonságnak, de csak első pillantásra. Mert az egyedi, az mentesít minden alól. És pont ez a lényeg, hogy az eddigitől eltérő megoldásokkal fokozható a tárgyak számának csökkentése.

Praktikus

Két darab táskám van. Pontosítok, két táskámat használom. Amikor az egyik koszos lesz, jön a másik, és így tovább. Semmi bonyolult, és talán ez életem jelenleg egyetlen minimalista része. Imádom. A tolltartómból csak egy van, na arra már viszont ráférne egy mosás, de ő pótolhatatlan, de ezt a problémát most nem is akarjuk megoldani. Ebben a táskában van minden, ami tárgy, és pótolhatatlannak van minősítve. Naptár, jegyzet, a fent említett tolltartó, festék, zsepi, papírok. Még itthon is, ha nem használom. Ha indulunk, akkor csak körbefut a szemem az asztalon, rutinosan bedobálom ami előkerült, és már útra kész vagyok. Ezelőtt az egyszerűsítés előtt, volt, hogy minden táskában volt egy hozzá illő füzet, tolltartó, és valamelyikben lapult a slusszkulcs, valamelyikben a papírjaim ragadtak, egyikben a családi pénztárca is elbújhatott, és mire útra kész voltam csak én, addigra elfogyott az indulásra szánt energiám, és a gyerekek még egymást marták a nappaliban. Szóval a minimalista átalakításom az egész család számára jó hatással van, pedig csak az én kis cuccaimat sikerült átláthatósítatni.

Gazdaságos

Nem akarok általánosítani, nem is fogok. Így nem a cipőkkel hozakodok ellő, hanem a füzetekkel. Minden táskában egy hozzá illő füzet, tolltartó, persze tollakkal. Most peidig redukált táska, redukált füzetmennyiség, teljes kihasználtság. Nem vásárolok sem tollakat, sem füzeteket. (csak festékeket, de rendszerkialakítási stádium van, becs szó hamar elmúlik) Komolyan érződik a családi költségvetésen hogy egy szenvdélyemmel kevesebb terheli a rendszet. Ugyanez igaz az étkezséünkre, ha éppen minimalista előrelátással vásárolok.

Átlátható

-Szivem, idehoznád a táskámat?
-Melyiket
-Hát azt a kék kiskacsásat, amit még a Csillától vettem, és odatettem a Johanna székére, vagy mellé valahol, tudod, amelyiknek csak olyan kicsi fülei vannak! Nincs meg? Jó, hagyjad, akkor visszamegyek érte.
-De ez zöld, és hol van rajta a kacsa?
-Hát itt ez a pici a sarokban
-Jaaaaa!
Na ez cserélődött le:
-Szívem idehoznád a táskámat?
-Igen, a tolltartód és a füzeted az asztalon van, beledobjam?
-Igen, köszi
Érzitek a különbséget? Hát én igen. Én a ha megemelem a táskát, meg tudom mondani a súlyából, hogy hiányzik-e belőle valami. Ez már lehet hogy beteges, de nagyon praktikus. Egyetlen táskához a gyerekek is tudnak nem nyúlni. Kivéve Johanna, mert számára ez is ellenállhatatlan, de lassan ő is beletanul. Újabb támogató pont a családi élet felé.

Nyugodt
Valójában a nyugalom számomra a feszültség vágyott hiánya. A napom feszültségpontokban testet öltő bóják közötti szlalomozás. A minimalizmus ritkítja a bójákat. Ritkítaná, ha minimalista lenne az otthonunk, de az még álomként sem mer bennem megfogalmazódni.

Fegyelmezett

Nem is tudom mit írhatnék ide. Annyira evidens. Elmenni a boltba, és csak azt venni, amit előtte gondosan felírtam a listámra, és nem elcsábulni az akción, bemagyarázva magamnak, hogy ez megéri, vagy fontos, az például fegyelem. A szükségtelen tárgyak kidobálása az éltemből, fegyelem. A rend megtartása, fegyelem. Szeretem.

Szabad

Néha arról ábrándozom, hogy felállok az asztaltól, és elsétálok az ágyig. Nem kell kikerülni egy fás kosarat, Johanna eldőlt zongoráját, Tivadar mászókötelét, és nem kell vigyázni, hogy ne boruljon le kanapé szélén lévő pokróctorony. Néha elhiszem, hogy eljön ez az idő. Ahol a gyerekek amikor hazaérnek, felakasztják a kabátot, leveszik a kinti cipőt, a benti helyére teszik, és a benticipőben mennek tovább játszani. Nem pedig a kabátok alatt kutatják a benticipőt, majd adják fel, és tojnak arra, amit mondtam. Hogy jön ez a szabadsághoz? Hogy valójában az egyénre szabott, praktikus rend és szabályok nélkül nincs szabadság sem. És a gyerek cipőben, a tiszta nappaliban szabadon játszhat. Így pedig nem, mert ordibálok, hogy BENTICIPŐŐŐŐ, nem találja kedvenc kisautót, a könyvet és sorolhatnám tovább.

2017. 03. 24. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.