személyre szabott irodalom
Egyéb

Piliscsabán jó!- Locsolóbál

Hónapok óta élvezzük a Piliscsabai Néptánc Egyesület programjait, és társaságát. Táncházak, koncertek, mesterkurzus, egyre több ismerős arc. Volt itt minden, mi szem szájnak ingere, kicsiknek és nagyoknak.

Az előző táncház óta készülünk a Locsolóbálra, ami meg is érkezett, Húsvét Hétfővel karöltve. Bár a tánctudásunk lassan alakul, az élmény eddig alkalomról alkalomra fokozódott, reméltük, hogy most ismét új élményekkel gazdagodunk. Már a táncrendek kezdenek kirajzolódni, a Mezőségi és a Kalotaszegi világának különbsége szétválik, és a szívünk minden zenére máshogy dobban.

Blogomon írásos nyoma van annak, hogy a mozgás rengeteg formáját próbáltam az elmúlt években, és mindegyikben találtam szeretni való pontot. A néptánc és a népzene azonban belém költözött. Ma is itt lüktet bennem a bál óta valami, ami már kisiskolás néptánc tanulmányaim óta nagyon elhalkultak a lelkemben.  Tánc közben valahogy azon kapom magam, hogy minden kimerítő kör után legalább három feszítő helyzetet simítottam ki lelkemben. Gergőnek zilálva mondom a bonyolult gondolatszövevények végén lévő konklúziókat, és jól vagyunk. Kezdődik a következő zene, tanácstalanul keressük a helyünket, a lépéseket, majd újra csak sodródunk gyökereink ütemével.  “Itt vagyok hon, itt az én világom!”

Szeretem, ahogy Gergő vezet, megtart, és irányít. Én pedig foglalkozhatok belső világom zsibongó sokadalmával. Szoknya libben, láb kitámaszt, tekintetek találkoznak. Szeretek itt lenni, szeretek lenni, szeretek nő lenni, és már, boldogan, fáradtan sétálunk haza, várva a következő lehetőséget. Nagyon bízom benne, hogy a szeptemberben újrainduló táncházak előtt még akad majd hasonló program a környezetünkben.

Köszönjük a szervezést, a zenét, a tánctanítást, a társaságot, és az élményt!

2017. 04. 20. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.