személyre szabott életirodalom
Egyéb

Savanyú káposzta

Van egy különösen kedves gyerekkori emlékem. Valójában az emlék úgy hangzik, hogy “Mindig, amikor anyuékkal a Vásárcsarnokba mentünk, én kaptam egy adag savanyú káposztát, és azt majszoltam a vásárlás alatt.” Nem tudom hányszor esett ez meg, de az biztos, hogy akárhányszor belépek a Csarnokba, megüt az illata, és bennem feldereng ez a csodás kép. A mai napig jobban kedvelem a savanyú káposztát, mint bármilyen édességet, ami a piacon kapható.

Rengeteg  pénzt költöttem  már savanyú káposztára. A szemétté váló zacsikról jobb nem is említést tenni. Ennek az időnek vége. Most már biztos, hogy tudunk itthon, minden gyorsító anyag nélkül isteni savanyú káposztát készíteni. Nem kell hozzá semmi más, csak káposzta, só, meg egy kis inspiráció. Savanyító edénynek pedig egy szimpatikus méretű befőttes üveg.

 

 

 

A legnehezebb része a kivitelezésnek, amikor le kell nyomni a káposztát, hogy a leve alatt maradjon. Ehhez kellett némi fodorlat. Volt itthon bambusz alátétünk, ami a jurta keretei között valamiért nem hogy a hétköznapok részévé nem váltak, de még csak soha nem is kerültek elő.  Eldöntöttük, hogy jó lesz gyújtósnak, a fiúk szétszedték pálcákra. Pár napig pihent a fás ládában, amikor a káposzta projekt oda jutott, hogy Gergő próbálta megoldani a lé alatt tartást. Amikor nincs valamihez célszerszámunk pár másodpercig mindig csak nézünk egymás szemébe koncentrálva, és tudjuk, hogy most megy az agyalás. Ez után általában felteszek pár kérdést, ami pontosítja minek is kell megfelelnie a keresett eszköznek, és addig dumálunk a dologról, míg nincs valami otthon, azonnali megoldást nyújtó ötlet. Ez 3-4 perces folyamat szokott lenni. Ebben az esetben annyi sem, mert a szétszedett bambusz tálcákban voltak 1 cm széles elemek is. Ezeket már szedtük is ki a fásládából, én elmostam, Gergő pedig vágta akkorára, amekkora épp belefeszült a befőttes üveg szűkülő szája alatti perembe. Kész volt a a nagy mű, mehetett hátra a jurta egy nyugodt sarkába. 10 nap, két hét. Ennyi a várakozási idő, de egy hét után már a levet tiszta kanállal lehet kóstolni. Na de kezdem az elején, hogy is készül. Kezdem a hozzávalókkal, bambuszpálcák és befőttes üveg nélkül. Fókuszáljunk a lényegre.

1 kg káposzta
18 g só

(tetszés szerint módosítható amennyiség)

további ajánlások:

bors, babérlevél, köménymag, szerecsendió, sárgarépa, torma, boróka bogyó.

Az elkészítés még a hozzávalóknál is egyszerűbb. Legyalultam a káposztát, és belekevertem a sót meg a fűszereket. Mehet is az üvegbe, jó alaposan összetömörítve. A só hatására levet enged szinte azonnal, és ha megtelt az üveg, akkor akár egy nehezebb pohárral, vagy bármilyen egyéb kreatív módon lenyomhatjátok a lé alá, a lényeg, hogy ellepje, mert az fogja megvédeni a “nem a mi érdekeinket szolgáló” baktériumoktól a készülő csemegét. Az üvegre ne a tetejét tegyük, csak takarjuk le egy tiszta konyharuhával.

Amikor az elsőt készítitek, biztosan nap nap után nézegetitek majd hogy alakul, és ez remek dolog. Habzani fog, talán egy kicsit ki is fut, ha nagyon tele van az üveg. E miatt érdemes esetleg alá tenni egy tálcát. Ez mind örömteli esemény. Zajlik a fermentáció, ami alatt nem csak finom ízek, de remek hatóanyagok is szabadulnak fel. Az a legjobb, hogy amikor a harmadik-negyedik üveggel készítitek, és nem olyan izgalmas már a folyamat, akkor figyelem nélkül is lezajlik, és ha több mint két hétig ott marad, akkor sem lesz semmi baja. Kipróbáltuk, pontosabban az élet megmutatta.


Természetesen a káposztasavanyítás ezen egyszerű módját az én monotonitás tűrésemmel nem lehet még kétszer sem pontosan megismételni. Szívesen beavatlak benneteket a fermentálás Szilda tapasztalatai alapján kettes leckébe is, de csak ha az elsőt sikerrel vettétek. Az az ötletem támadt, hogy ha öten elkészítitek saját savanyú káposztátokat, hoztok nekem róla fotót, és két mondatban leírjátok milyen élmény volt, akkor már jövök is a következő recepttel fermentálás témában! De ahhoz tudnom kell, hogy van, akit érdekel.

Képeket a BeePakk Facebook oldalára várom üzenetben. Onnan pedig, ha megengeditek kiteszem az oldal egy most tervezett “Ti küldtétek” albumába. A Ti sikeretek nélkül az én munkám is kudarc! Drukkolok nektek, és bátran zaklassatok a felmerülő kérdéseitekkel.

2018. 03. 24. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.