személyre szabott irodalom
CsaláDili

Tavaszi élet-csere 1.

Több mint egy éve tartom szigorúan a gluténmentes étrendet. A mai napig komoly erőfeszítéseket igényel tőlem akár a konyha területén, akár az önfegyelemén. Ennek az energia befektetésnek van egy árny oldala: az ételek egyéb tulajdonságaival kapcsolatban sokkal megengedőbb lettem magammal. Szép lassan teljesen elveszett a tudatosság.

Tivadar folytonos mézes kenyérre, sima rizsre, lekváros kására korlátozódott étrendje volt az első figyelmeztető jel. Próbáltunk belekényszeríteni ezt azt, de Ő sokkal ellenállóbb annál, minthogy ilyenekkel célt lehessen elérni. Maradt a szülői kreativitás, és minden délután vágtam össze almát. Abból nem lehetett annyit kitenni az asztalra, hogy ne fogyjon el. Apránként kombináltam répával, mazsolával, mandulával, karalábéval, és mindenki lelkesen ette kedve szerint.

A következő lépcsőfoka a változásoknak az volt, amikor megláttuk a friss spenótot a zöldségesnél. Gergő is meg én is zöldturmix lázban törtünk ki. Itthon, legnagyobb meglepetésemre a gyerekek is osztoztak a lelkesedésünkben, és két perc alatt elfogyott a két literes adag. Lassan két hete a hétköznap esték rituáléjának a része lett, hogy Olivér összevágja az almát, narancsot pucol, banánt hámoz, ad
dig Gergő megmossa a spenótot, és percekkel később mindenki sorakozik a poharával, hogy ő kapjon először. Nagymama jóvoltából néha még a tavalyi fagyasztott málnából is kerül bele egy-egy marék. Elronthatatlan, és ennél már csak az lesz varázslatosabb, ha a kertben szedett friss csalánnal készül majd a bolti spenót helyett.

Ahogy kezdett a gyermekeim figyelmetlen táplálása miatti bűntudatom csökkenni, úgy vettem észre, hogy magamra sem ártana pillantani. A forma, amit a tükörben látok, rég nem tetszik. A lélek, ahogy a testben, érzi magát, rég nem az az önfeledt, ami 5km lefutása, vagy egy hét léböjt után tud lenni, tartósan. A reggelink közös Gergővel, mióta nem vezetek reggel, és ez talán az egyetlen stabil, és rendben lévő pont a napi étrendemben. Innentől kezdve minden kiszámíthatatlan és esetleges. Délelőtt eltüntetem a gyerekek reggeli maradékát, iszom egy kávét, két barna cukorral, és nincsenek már illúzióim, hogy ez kardinálisan jobb lenne, mint a fehér. Lehet, hogy délután is iszom egyet. Aztán ebéd, vagy nem ebéd, mert a kicsik az oviban esznek, Olivérnek meg szinte mindig van mamaféle kincs ebéd, amit én úgysem tudnék űberelni.

Aztán eszem pár falatot vacsorára a gyerekekkel, de a valódi vacsoránk akkor van, amikor a gyerekek elalszanak, fél 9-9 körül. Az hogy mi, hát igencsak változó. De tuti, hogy a mi életszemléletünk junk foodja. Ami nyilván nem egy meki szint, még mindig, de nekem elfogadhatatlan.

Tényleg aggódom magunkért, magamért. Itt a tavasz, a sok friss, változó, hazai gyümölcsök. Itt van a motivációul szolgáló aggodalmam, a sok sok tudás a fejemben, ami igazán egyedi ideává állt össze a lassan 10 éves életmód kalandozásunk, tanulásunk során.

Hogy is legyen a megvalósítás?

 

2017. 03. 14. -

2 hozzászólás

  1. Réka

    A Gergővel közös ebéd nem működne?

    • Rossel Szilda

      Rajta vagyunk, hogy az menjen, Olivért is meg szoktuk várni, de nem mindig jön össze, mert a kicsik ha igényt tartanak rám, nem szoktam elvárni, hogy megvárjanak, sok tényezős az ebéd. Gergő munkájától is függ. Ha nagyon benne van valamiben, mi nem várunk rá. (de talán a délelőtti nasi kihagyása sokat fog mindenkit motiválni abban, hogy pontosan érkezzen az ebédhez:))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.