személyre szabott életirodalom
CsaláDili

Tükör szoba

Ez az anya lánya sarok, akár fantasztikusan is mutathatna. De Johannánál mindig kupi van.
Azért mert trehány? Rendetlen, szétszórt, lusta? Nem is sorolom tovább. Mert mind, egytől egyig badarság.
Johanna az a gyermekem, akinek a legnagyobb igénye van a rendre, keretek re, szabályokra. Ki is tudja alakítani, meg is tudja tartani. DE AKKOR MIÉRT?
Mióta kitalálta, hogy a kemence patka alatt fogja tartani a cipőit, azóta ott vannak precíz rendben. És már Tivadar is lemásolta a mintát, és szemben díszelegnek az övéi. Fantasztikus!!!
Az enyémek még nem. Na ez meg szomorú.
Visszatérve a Johanna részéhez, két tőre vezethető vissza lányom birodalmának káosza.
1. Túl sok a holmija ahhoz, hogy ő maga kialakítsa a rendet. Mert a cipői alapján képes erre. Itt segíthetnék én neki, de bevallom, még nekem is erősebb a vágyam ezen területek, mint a rutinom. De én nem is veszek neki semmit, MÁS A HIBÁS!
2. Ott az én rendezett asztalom. Rajta egy növény, egy írógép, és egy gyertya. Karácsonykor mártogattuk, itthon, együtt. Végre meggyújítottam a fotó kedvéért. Elmerenghetnénk azon is, miért pont ezek, és ezek most mit jelképeznek a számomra. De a lényeg, a mostani történet szempontjából, nem látható. Én tudom. Egy szemétkupac van az ablak mögött. Összeszorul a gyomrom, ha rá gondolok. Szégyen éreztem van miatta, és még sem tüntetem el. Visszatérő veszekedés elem az életünkben ennek a kérdése. Az is szégyen, mert mindig Gergő a felelős… Vagyis… ÉN VAGYOK A FELELŐS!
Az élet fizikailag generált nekem egy tükröt. Végre megláttam. Na akkor már kereshetem is a cselekedhető lépéseket, hogy kint bent egyaránt rend legyen.

2017. 08. 07. -

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.